A huszonnegyedik nap
Day 24 - még mindig nem vettünk krumplit
Félve írom ezt le, nehogy ránk hívják a dán krumplihatóságot, de bármennyire is kecsegtető a választék a boltokban, mi még mindig nem vettünk krumplit. Azt nem mondhatom, hogy nem is ettünk, hiszen ha étterembe megyünk, akkor általában mindenhez IS az a köret, és szerencsére, sok helyen korlátlan a fogyasztása, bármikor kérhetünk ingyen egy újabb adagot, de ha mi főzünk akkor inkább a rizs - tészta vonalat helyezzük előtérbe.
Ez a hét már kevésbé volt mozgalmas, mint az előző kettő. Kicsit el is fáradtunk a sok kirándulásban, illetve több intézni valónk is volt, így végül egy nap jutottunk el kicsit messzebbre. Rømø szigetét látogattunk meg, ami a dániai Watt-tenger legdélebbi szigete, mivel a kis lakatlan Jordsand sziget 1999-ben elsüllyedt. A dán szárazföldhöz egy, a töltésen átfutó úttal kapcsolódik. A sziget mintegy 3 km-re fekszik a szomszédos német Sylt szigettől, amelyre komp közlekedik. Egyébként nagy strandjairól híres, illetve az extrémebb dolgokat kedvelőknek megsúgom, hogy ennek a strandnak egy része nudista strand... Mi egy viszonylag hűvösebb napon mentünk, eső is volt, így a strandra nem is mentünk el, csak sétáltunk egyet a komp kikötő környékén, illetve itt ebédeltünk egy nagyon szuper halas étteremben, ahol rengeteg féle friss halból és tengeri herkentyűkből lehetett választani. Egyébként a szigetre érkezve megálltunk az első nyitva lévő kávézónál, ami régiség boltként is üzemelt, itt a különleges kávék mellett hatalmas süti választék is volt, és az egész boltnak illetve a körülötte lévő udvarnak nagyon otthonos hangulata volt.
A kirándulásaink alatt azt tapasztaltuk, hogy a dán utak szuperek. Egyszer azt hittem, hogy belehajtottam Dánia egyetlen kátyújába, de kiderült, hogy csak egy kissé alacsonyabb aknafedél volt. A közutakon a felező vonal 2 oldalán és az út szélén bordázott az út, így biztosan észreveszi valaki, ha véletlenül kitér a sávból. Érdekes viszont, hogy lakott területen kívül csak 80 km/h a megengedett sebesség. A dánok eléggé szabály követőek, ez a vezetési stílusukon is látszik. A sofőrök szerintem nyugodtabbak, kevésbé kapkodnak, nem mennek túl közel hozzád, nem akarnak megelőzni, hogy aztán 2-vel többel menjenek előtted, sőt általánosságban nem jellemző az, hogy valaki necces helyzetekbe menne bele. Az utak mellett pár kilométerenként vannak kialakítva pihenő parkolók. Állítólag volt olyan útépítés, ahol a kivitelező nem használta fel az összes állami pénzt és a munka végén visszaadta az államnak a maradékot…Vigyáznak a biciklisekre, bár a városok belül és kívül is nagyon sok a bicikliút, könnyű biciklivel közlekedni, például egyes körforgalmakban van külön bicikli sáv és biciklis lehajtó is.
Hamarosan mindkettőnknek lesz dán mobilszáma, az enyém már 3 hete megérkezett. A Lebara mobil társaságot választottuk a verhetetlen ajánlat miatt. 100 koronáért (4300 forint kb.) havonta 100 órát beszélhetek ingyenesen az EU-n belül, és jár hozzá 100 GB mobilinternet, amiből 5 GB-ot lehet külföldön, EU-n belül is felhasználni és korlátlan ingyen SMS-ek Dánián belül. A Sim kártyát online rendeltük meg és 2 nap alatt megérkezett.
A dán lakások és házak nagy részében csak zuhanyzó található a fürdőszobában, kád nagyon ritkán van. Úgy tudom, hogy mikor kezdődött a Skandinavian lifestyle mozgalom, akkor sokan átalakították a fürdőszobát és búcsút vettek a régi kádaktól. Sőt az albérlet keresés során voltunk olyan lakásban is, ahol nem volt fürdőszoba csak WC, és egy zárható ajtós, talpas zuhanykabin volt beállítva az egyik szoba sarkába, de olyat is láttunk, hogy zuhanyzó címszóval kijött egy zuhanyrózsa a falból egy 2 négyzetméteres helyiségben a wc és a kézmosó közt.
Az idő ezen a héten már nem volt olyan meleg, mint korábban, viszont itt sokszor 20 fokban is úgy vannak felöltözve az emberek, mint otthon 30 fokban. Nyilván ez megszokás kérdése is, de tényleg van némi különbség a hőérzetben, mivel itt általában jóval magasabb a páratartalom mint otthon, ezért ugyanaz a hőmérséklet melegebbnek érződik. A párás-sós levegő egyébként biztos jót tesz a légutaknak is, és bár nekem nem túl jó a szaglásom, ezért nem veszem észre, hogy jobb-e itt a levegő minősége (valószínűleg igen a tenger közelsége és a sok szél miatt) viszont azt tapasztaltam, hogy az arcbőröm például szebb lett mióta itt vagyunk, én ezt a kevésbé koszos levegőre fogom.
A héten voltunk egyébként az egyik kedvenc itteni helyünkön, a városi főkönyvtárban. Amikor először Esbjergbe látogattunk, akkor a könyvtár volt az ami a legjobban tetszett. Hatalmas, fa szerkezetes, világos, sok gyerekjáték van már a Hőzi korosztályának is. A tagság egyébként ingyenes, és sok könyv online is elérhető a regisztráció után. Igazi találkozó hely is, rendszeres szerveznek oda különféle programokat, az ingyenes jogi tanácsadástól, a különféle gyermek programokig. A könyvtár közepén egy óriási fa áll, aminek az odvas törzse ki van párnázva belülről így a kis könyvmolyok elbújhatnak benne olvasás közben.
Időközben Ördögpapa is nekilátott az álláskeresésnek, ha lesznek fejlemények akkor megosztjuk mindenképpen, illetve én is elkezdtem dolgozni. Az első munkahelyi tapasztalatoknak egy külön bejegyzést szánok majd inkább.
