Hőzimőzi

A második hét

Szépen csendben eltelt a második dániai hetünk is. 

A dán nyár elég szeszélyes. Általában 20 fok körül van a hőmérséklet, de néha előfordulnak sokkal melegebb napok is. Ha ez pont hétvégére esik akkor a helyiek azt mondják: Idén hétvégére esett a dán nyár. Ez a hét még mindig a nagy szabadságok ideje itt, és nagyon szerencsések voltak az itt lakók ugyanis keddtől péntekig nagyon szép idő volt, volt amikor majdnem 30 fokot lehetett mérni. És amíg múlt héten csak kuncogtunk az Északi tengerben fördőzőkön, addig a héten három alkalommal mi is bemerészkedtünk a kb 16 fokos vízbe. Hűsítő élmény volt, viszont a parton nagyon kellemes idő volt, napozni (és leégni) is lehetett. Ugyan vittünk magunkkal a strandra napernyőt és néhány széket is, de a mi táborunk nevetséges volt a szomszédokéhoz képest. Egyszercsak megérkezett egy csapat ember kb. 6 felnőtt és pár gyerek, egy halom cuccal, ásóval és kalapáccsal. Néztük is, hogy ebből mi lesz, aztán sipp supp felállítottak egy kb. 10 méteres szélfogó kerítést, több árnyékoló sátrat, majd árkot ástak a napernyő rúdjának, és a biztonság kedvéért még bele is kalapálták a földbe. Tudtak valamit, nekik nem kellett 5 percenként futkosni a szél által felkapott napernyőért, mint más kevésbé tapasztaltaknak (nekünk). Amikor harmadjára is felkapta a szél a napernyőnket, akkor odajött az egyik szomszéd fickó és mondta, ha mégegyszer felkapja a szél, akkor árkot ásunk és kalapálunk mi is. Nem kérdés volt, kijelentés...

Mivel a lakásunk délnyugati fekvésű, hatalmas ablakokkal, és persze függöny nélkül, ezért nem nehéz kitalálni, hogy nagyon érvényesült az üvegházhatás és volt amikor 31 fok is volt bent, nem gondoltuk volna, hogy majd itt is a nagy meleg miatt fogunk szenvedni. Tavaly nyáron, amikor Hőzi született a debreceni panellakásunkban rendszeresen 32 fok volt, mondjuk ott ez hetekig tartott, itt elvileg csak ez a 4 nap volt ilyen meleg.

Na de azért a strandolás mellett történt velünk néhány más dolog is:

Például kaptam Ördögpapától egy szipi-szupi eső és szélálló kabátot, ami nagyon autentikus viselet itt, amikor esik az eső. És azért elég sokat esik. A nagy meleg idő előtti napon hétfőn például egész nap esett. Ilyenkor az utak tele vannak hasonló kabátos emberkékkel, mint amilyen az enyém is. Eléggé beolvaszt, többször szóltak hozzám dánul az utcán amikor rajtam volt. Mondjuk alapvetően nem nagyon tűnünk ki az itteni emberek közül, elég sok a világos hajú és bőrű ember. Ha éppen nem dánul próbálkoznak akkor a második tipp a német szokott lenni. Mikor mondjuk, hogy magyarok vagyunk nem mindenkinek látszik a szemén, hogy el tudja helyezni az országot.

A másik dolog amivel elkezdtünk alkalmazkodni az itteni szokásokhoz, hogy biciklivel járunk egyre több helyre. Vettünk is Hőzinek egy bicikliülést (és bukósisakot), nagyon élvezi az utazást, több alkalommal már bele is aludt (mint ahogy egyéb mozgó eszközökön is szeret, pl. babakocsi, autó, repülő). Néhány nap múlva viszont autó nélkül maradunk, mivel csak 30 napig lehet nálunk az autó anélkül, hogy beregisztrálnánk, a regisztráció díja viszont elég borsos (800.000 forint kb), új rendszámot is kapna az autó, így ha mégsem érezzük itt jól magunkat hosszú távon, akkor otthon újra regisztrálni kell és forgalomba helyezni, és egyelőre ezt nem szerettük volna. Emiatt is megpróbálunk alkalmazkodni az itteni biciklis létformához, nekem a munkahelyem kb. 7 perc alatt érhető el biciklivel, Hőzi bölcsije és Ördögpapa munkahelye egyelőre ismeretlen távolságban lesz. 

Meglátogattuk ezen a héten a Laubjergs Planteskole og Rosenhave-t ami egy növénykereskedés, és bemutatóként van egy csodálatos rózsa kertjük, szépen nyírt sövényekkel, kis tóval, minden ami kell, amiket a kertben lehet látni, azokat persze meg is lehet vásárolni az üzletben. 

Ezután a Sandskulpturfestival- néztük meg, ami egy homokszobor kiállítás. Itt kb. 3 méter magas homokfalba készítettek művészek a világ minden tájáról (magyar is volt) szobrokat, az idei téma a robotok volt, így a szobrok a jövőt próbálták bemutatni, hogy milyen is lesz majd a robotok és az emberek kapcsolata. Nagyon érdekes és különleges látvány volt.

Aminek kiemelkedő helye van még az eheti események között az a DÁN EPER. Így nagy betűvel írva, mert megérdemli, mert isteni finom. Az első tapasztalataink az itteni gyümölcsökkel, zöldségekkel nem voltak túl jók, minden ízetlen az otthonihoz képest, a paradicsomok közül például csak a koktél paradicsomnak van egyáltalán íze. Ezért szkeptikusan álltunk, ehhez a dán eper (itt minden dán, a boltban nincs brokkoli, csak danske brokkoli, ugyanez igaz az uborkára, minden egyébre is) kérdéshez addig, amíg meg nem kóstoltuk a magyar ismerőseinknél. És isteni finom. Teljesen visszahozza azt az emléket gyerekkoromból, mikor nagymamámnál cukorral szórva, abba mártva ettük az epret. És mivel minden később érik itt 1- 1,5 hónappal mint otthon, ezért mondhatni még eper szezon van. Az idén egyébként Magyarországon kevés jó epret ettünk, gondolom a sok eső miatt nem volt túl édes.

Érdekesség, hogy eddig nem láttunk Dániában fizetős parkolót. Itt olyan a rendszer, hogy ha leparkolsz valahol, és nem teljesen ingyenes, akkor van egy tábla amire le van írva, hogy mikor és meddig lehet ott parkolni. Például 8 - 16, 2 timer: ez azt jelenti, hogy 8 és 16 óra között maximum 2 órára lehet ott megállni. Na de honnan tudják mikor álltunk meg?! A mészerfalra belülre kell ragasztani egy órát, van egyszerű és digitális is, bármelyik benzinkúton lehet kapni. Nekünk egy egyszerű van, amin 1 - 12ig vannak a számok, és 1 db mutató van rajta, ezzel kb. beállítjuk, hogy mikor parkoltunk le. És ha tovább kell maradni mint 2 óra? Akkor szépen ki kell menni az autóhoz és előrébb tekerni. Egyébként a dán autópálya használatért sem kell fizetni. Mondjuk az adók nagyon magasak, de legalább a fentieken kívül az oktatás és az egészségügy is ingyenes.

És egy utolsó kis szösszenet, amit mindenképpen meg szerettünk volna osztani: A bevásárlóközpont bejáratánál van kirakva fertőtlenítő nedves törlő, hogy áttöröld vele a bevásárlókocsi azon részeit amit a fogsz (vagy amit a gyerek épp nyalogat - ez a nagyobb terület). 

Összefoglalva a második hét is remek volt, bár már sokszor eszembe jutott, hogy hamarosan vége a nyaralásnak és új kihívások várnak ránk. Talán csak akkor lehetett volna jobb, ha Hőzi a 7 éjszakából nem játszotta volna el 6-szor, hogy vagy éjfél - 1 körül alszik el vagy az éjszaka közepén felkel 1-2 órára… de reméljük ez csak átmeneti nála. 

Az előző bejegyzést nagyon sokan olvastátok, és sok pozitív visszajelzést kaptunk. Köszönjük, igyekszünk továbbra is jelentkezni rendszeresen. És igyekszünk pár képet is hozni majd, már elérhető az elmúlt 2 hét néhány pillanata.

Anyubanya