Július
Már kevesebb, mint egy hét és indulunk. Fel sem fogom. A napok nagyon gyorsan telnek, sok az ügyintézés, szervezkedés, és közben úgy érzem nem haladunk mégsem semerre. A korábbi negatív érzéseim alább hagytak, tudatosan pozitívan tekintek a jövőre, bár a belső hangom néha erősebb, tiltakozik. Például a pakolás, egyszerűen nem bírom rávenni magam. Pedig Ördögpapa 2 nap múlva indul ki az autónkkal. Elég feszült itthon a légkör, sokszor türelmetlenek vagyunk egymással. Én félek minden változástól, főleg ha nagy a tét és kétes a kimenetel. Vajon jól fogjuk érezni kint magunkat? Mennyire fog hiányozni a család és a barátok? Be tudunk majd illeszkedni? Lesznek barátaink? Nyugodtabbak leszünk mint itthon? Hőzi jól viseli majd? Olyan életünk lesz amit megálmodtunk magunknak? És még ezer meg egy kérdés kavarog a fejemben.
Kicsit bűntudatom van, amiért elvisszük Hőzit a családtól, látom rajta mennyire imádja a figyelmet amit kap, és az utóbbi időben rengeteg figyelmet kap, hiszen mindenki tudja, hogy hamarosan elmegyünk, mindenki többször jön hozzánk és a szülinapját is egy hétig ünnepeltük. Nem tudom, hogy mit ért meg az egészből, de én mindig őszinte vagyok vele, és elmondom mit fogunk csinálni, mi a napi/heti program, így azt is többször mondtam már neki, hogy elköltözünk. Lassan három hete, hogy Ördögpapa felmondott és hármasban vagyunk itthon minden nap, a napi néhány összezörrenést leszámítva nagyon nagyon jó. Újra együtt alszunk hárman és ez (is) nagyon megerősítette az apa-lánya kapcsolatot. Hőzi rajong az apjáért, néha már féltékeny is vagyok, mert van, mikor észre sem vesz engem. Persze ez az élet rendje, de 9 hónap pocak szimbiózis után, majd a második 9 hónap is nagyon anyás volt és furcsa, hogy egy ideje már mennyire független tőlem. Persze a cici azért még mindig jöhet, és alvás sincs anya nélkül de érezhetően önállósodik a Manónk. Hőzi rettentő nyitott személyiség, furcsa is sokszor, mert mi nem vagyunk ilyenek, bár gyerekként biztos mások voltunk mi is. Nem aggódom amiatt, hogy a bölcsi nem fog neki tetszeni, mert imádja a társaságot.
Apropó bölcsi, szóval a terv az, hogy Ördögpapa szokatja be, mert én már augusztus 1-től dolgozni fogok, augusztusban még otthon lesznek együtt és szeptemberben kezdi a bölcsit. Még nem tudjuk hova fog járni, mert fél éves várólista van sok helyen, de azt ígérték találnak neki helyet. Ördögpapa majd csak utána fog dolgozni, most pár hónap pihenés van neki, amit meg is érdemel. Szóval legalább 2 hónapig én leszek a családfenntartó. Azért ez elég nagy felelősség, pláne egy idegen országban, ahol minden jóval drágább. Ez a teher is nyomja a vállam.
Nagy fába vágtuk a fejszénket, és remélem fel tudunk nőni a feladathoz. Bármennyire is félek a változástól, tudom, hogy meg kell próbálnunk. Szükségünk van rá, mindkettőnknek, és a kapcsolatunknak is. Azt hiszem, ha most kihagynánk ezt a lehetőséget akkor egész életemben gondolkodnék rajta, hogy mi lett volna ha… Pedig az ilyen gondolatok olyanok, mintha zárt ajtók előtt ücsörögnék, és sosem tudni mi van mögöttük..
Összességében remélem, hogy a dániai élet összekovácsol minket még jobban, és megtaláljuk azt amit keresünk.
Anyubanya
